HARCOS
Porto: bor történelemmel

Szinte két évezred, egy egyedülálló vitturális táj emelkedett a douro folyó völgyében lévő schistous hegyoldalon, és kivételes bort készített.Több mint egy ajándék a Természet, Port Wine szívében fejezi ki ezt a történetet, egy kollektív kulturális örökség munka és tapasztalat, know-how és művészet, amely épült generációról generációra.PortWine volt, és ez egy kulcsfontosságú termék a nemzeti gazdaság és még inkább egy szimbolikus eszköz, amely képviseli Portugália szerte a világon.
A Felső Douro szőlőültetvényeinek története hosszú és ősi.Nincs hiány a régészeti felfedezésekről és a dokumentált hivatkozásokról, hogy tanúi legyenek a múlt korszakból származó szőlők kulturális kitartásának.
Tartályok és cukrok maradványai, amelyek legalább a 3. és 4. századra nyúlnak vissza, az egész régióban megtalálhatók.A kijelölés Port Wine azonban csak a 17. század második felében jelenik meg a Douro szőlőtermelés és a borexport gyors növekedése idején.

A 17. század utolsó harmadában az északi tengeri birodalmak közötti nagy rivális idején a flamand és a britek megnövelték az irbériai borok iránti keresletet, Bordeauxból és Franciaország más régióiból származó borok kárára.Anglia importált növekvő mennyiségű Port Wine.1703-ban a Methuen-szerződés a kereskedelemre vonatkozó jóváhagyás diplomáciai pecsétjét a brit textilek kiváltságainak a portugál piacokon történő cseréjével tette közzé.
Douro borok gyártása, melyeket a növekvő brit kereslet és a nagyon magas árak ösztönöztek, megpróbálták alkalmazkodni a piac új követelményeihez.Azonban, mivel ez történt minden nagy bor, aktív kereskedelmi becslések riválisok, amelyek gyakran adtak emelkedni csalás és infrakciók.
Ezután megtörtént, hogy a XVII. század közepéig a termelés stagnálódott, bár a termelés tovább növekedett.Az árak kőre esnek, és a britek úgy döntöttek, hogy nem vásárolnak több bort, mivel vádolták a borok doktorinak gazdáit.

Következésképpen a nagy Douro gazdálkodók kívánatosak az érdekeik védelmére, petíciót tettek a szerbek jövőbeli marquis kormányának, hogy létrehozzák a Companhia Geral dosszát Vinhos alto Douro.Ez az új intézmény, amelyet a Royal Charta 1756. szeptember 10-én alapított, a termék minőségének biztosítására irányult, elkerülve a csalást, a termelést és a kereskedelmet, valamint az árak stabilizálására.Az első „hegyek feltárása” megvalósult.A borkészítő régió határait 335 kőjelző határozta meg, akik a Feitoria kijelölését viselik, amely a legjobb minőségű bort jelezte, az egyetlen, amit Angliába lehet exportálni, amelyet általában finom borként ismertek.A szőlő nyilvántartásának koncepcióját meghatározták.
A XIX. század második felében számos tényező jött össze, hogy megjelölje a szerencse marquis idejétől a mai Douro-ig.Az 1850-es évek során aoidium által okozott pusztulást követték, egy évtizeddel később, a phylloxera csapásai, amelyek elpusztították a legtöbb szőlőültetvényt a demarkált régióban.1865-ben az új kereskedelmi szabadságrendszer, amely a régióra kiterjedt, a demarcáció sorának megnyitásához vezetett, így lehetővé tette a szőlőültetvények gyors terjedését a Felső Douro területére, ahol a phylloxera hatásai később és kevésbé erőszakosak voltak.
Ezt követte az új módszerek a föld előkészítésére, a szőlő új ültetési technikáira, a legjobb regionális szőlőfajok kiválasztására, a műtrágyák és a kártevők ellenőrzésére, a borkészítési eljárások tökéletesítésére.
A század végére a phylloxera hatását egyértelműen nyilvánvalóvá tette, hogy a földet átszervezték.
Az 1880-as évek végén, míg a szőlőültetvények lassan újjáépültek és szélesebb körben terjedtek, mint korábban, a Douro egy másik válsággal szembesült, amely pusztítóbbnak bizonyulna, mint a szőlő betegségei, csalás.A Port Wine kibocsátásai megszállták fő piacainkat, ahol például a francia kikötőket, a Hamburg Portokat és a Tarragona Portokat az áron értékesítették az eredeti Port Wine alatt.A piac szenvedett.
A kereskedelem hanyatlott, a gazdák sorrendben voltak, a Douro a nyomorúság képe volt.
A portugál diktátor, João Franco, 1907. május 10-én felvetette a hivatalt, aláírt egy rendeletet, amely szabályozza a Port Wine gyártását, értékesítését, exportját és ellenőrzését, a szerencse marquisi 150 évvel korábban a név védelmében alkalmazott elveken alapult.A demarcáció új vonalait a termelés területe körül húzták, amely most a Felső Douro-t is tartalmazza.Ismét Port Wine exportját a Douro folyó sávjában, vagy a Leixões kikötőből, valamint a származási portó denominációt kizárólag a Douro régióból származó megerősített borok, amelyek legalább 16,5o alkoholt tartalmaztak.A származási felekezet védelmére és ellenőrzésére vonatkozó felelősséget a Douro régió Viticultural Committee-jének adták.
Másrészről ugyanazon év június 27-i rendelete, amely szabályozta a márkás kereskedelmet, megtiltotta a Douro borok és a kényszertermelők elvonását, hogy megvegyék a borok megerősítéséhez szükséges lelkeket, más borászati régióktól, olyan intézkedést, amelyet erőszakosan megtámadtak.A lebontott régió túlzott bővítése szintén a fűtött viták tárgya volt, annyira, hogy a következő évben Ferreira admirális kormánya (november 27. december 27. december 27.) inkább a ma létező plébániák általi demarkációt részesítette előnyben (Decree-Law of 1986. június 26.).
Az export egy teljesen váratlan sebességgel emelkedett 1924/1925-ben több mint százezer csövre, amely az 1970-es években csak az 1970-es évek végén felülkerekedne.
A fentiek ellenére azonban a Douro falvak helyzete kevés javulást szenvedett.A szegénység és az éhség az adók és a termékek költsége a monarchia végén és az Első Köztársaságban emelkedett.A XX. század első negyedének politikai és társadalmi nyugtalansága a Douro történetének egyik legzűrzavarosabb időszakának bizonyult, erőszakos demonstrációkkal, politikai találkozókkal, lázadásokkal, az ország déli partjaiból származó vonatok égetése, a City Halls és a Public Offices elleni támadások.
Az új rendszer, amely 1926. május 28-i katonai felkelésével született, új változásokat hajtott végre a kikötői borkereskedelem és a Douro mezőgazdaság számára, és szigorúbb kormányzati ellenőrzést hozott.

1926-ban a kormány létrehozta a Bonded Area-t vagy az Entreposto-t Vila Nova de Gaia-ban, egy olyan területet, amely a lebontott régió kiterjesztéseként működött.A Port Wine kereskedelemhez kapcsolódó összes vállalat arra kényszerült, hogy udvarokat építsen ezen a területen, ha boraikat kívánják öregíteni.A gyakorlatban ez volt az összes kereskedelmi közvetlen vége a Douro-tól.
1932-ben a társulási rendszer létrehozta a Farmers' Guilds-t, amely olyan földtulajdonosokból állt, akik a háztartások vezetői voltak, amelyeken a helyi szakszervezetek székhelyet tartottak.A Fegyverek, amelyek egy megyei szinten alakultak ki, akkor társultak a Douro régió gazdáinak szindikált szövetségéhez - a Casa do Douro, a termelés védelme és fegyelmezésért felelős entitáshoz.Későbbi rendeletek (1940. április 30-i rendelet) biztosították ezt az entitást, hogy felkészítsék és fenntartsák a szőlőültetvények nyilvántartását, felkészítsék az erődített borok engedélyeit a termelők között, hogy szőlő márkát szállítsanak a borászoknak, felügyeljék a lebontott régióban készült bort, és kiadják azokat a dokumentumokat, amelyeknek a Gaia Entreposto-ba szállított összes bort kell kísérniük.
A Port Wine Shippers'Guild 1933-ban alakult, mint egy ágazati társulás, amely arra törekszik, hogy fegyelmezzék a kereskedelem.
A Casa do Douro és a Port Wine Shippers' Guild tevékenységét a Port Wine Institute koordinálta, egy olyan szervezet, amely ugyanabban az évben létrehozta a termék minőségének, ellenőrzésének és terjesztésének mandátumát.
A szőlőültetvények nyilvántartását frissítették.Minden évben, a hely szerint, a természet a talaj, a fajták és az életkor a szőlő, a Casa douro jóváhagyások engedélyek között az összes regisztrált gazdálkodók, hogy hozzon létre egy meghatározott mennyiségű erődített bor, szerint osztályozása (A, a legjobb, F) egy meghatározott árat.Ez a benefício rendszer.
Az asszociatív vagy együttműködési mozgalom az 1950-es években erősödni kezdett, és a következő évtized elején a termelők és az összes regionális termelés mintegy 10%-át képviselte.
A szervezetnek ez a formája az 1974-es forradalom után emelkedett, bár a Casa do Douro és a Port Wine Institute megtartotta alapvető felelősségét a denomináció minőségének védelme érdekében.Ezzel szemben a Port Wine Shippers' Guild lett a Port Wine Shippers' Association, és a közelmúltban a Port Bortársaságok Szövetsége.
A legtöbb kikötőA borhajósok csatlakoztak a vállalatok csoportjaihoz.Ugyanakkor ezeknek a nagyobb vállalatoknak egy része nagymértékben fektetett be a termelésbe saját birtokuk és szőlőültetvényeik megvásárlásával és a replantációban.Másrészt egyes gazdálkodók 1978 óta úgy döntöttek, hogy belépnek a kereskedelmi szektorba, hogy közvetlenül eladják saját termelésüket, így visszatérnek egy olyan szokáshoz, amely 1926-ban véget ért.1986 látta a születését Producer-Bottlers of Port Wine, nevezetesen a bor értékesítésénél közvetlenül a Douro birtokokból és az adott mezőgazdasági termelők saját címkéi szerint.

1995-ben a Douro demarcated régiója ismét intézményi szempontból szerveződött.Egy interprofesszionális entitással – a Douro (CIRDD) demokált régiójának interprofesszionális bizottsága – amelyen a gazdálkodók és a termelők egyenlő képviseletet és közös célt képviseltek: a régióból származó borok termelésének és értékesítésének fegyelmezése és ellenőrzése a származási régióból.A bevezetett változások azonban tiszteletben tartották a régió történelmi, kulturális és társadalmi örökségét és hagyományait, és követték az iránymutatásokat, amelyek a lebontott bortermelő régiókra vonatkozó keretszabályozásban szerepeltek.Két speciális albizottság, a Porto denomációjának vagy eredetének egyike, a másik pedig a régió fennmaradó minőségi boraiért, a VQPRD felállította a CIRDDD Igazgatótanácsot, amely a törvény szerinti rendeletek meghatározásáért felelt.
Ezt a szervezeti modellt 2003-ban változtatták meg, amikor a CIRD-t egy interprofissional Council váltotta fel, amely a CIRDD része Douro és Port Wine Institute.